2014. augusztus 25., hétfő

2014. augusztus 18., hétfő

A bontás

A veremház nádtetejét és vályogfalát és az előtetőt előre elbontottuk, hogy a sok por ne a gyermekeket terhelje. És persze a tábor az építésről, nem a rombolásról szól!

Egy time-lapse videót is készítettünk:


Mit fogunk csinálni? A raklappadokról...

Az erdei iskola telkén szinte minden megvan a gyermekeknek: egy nagy focipálya, röplabdapálya, előtető ping-pong asztallal. Az esti tábortüzezéshez három tűzrakóhely és padok-asztalok nyújtanak helyet. A ligetes telekrészen kőkiállítás és híres magyar geológusok emlékparkja található.

Ami hiányzik: olyan beszélgetőhely, ahova a gyermekek szabadidejükben elvonulhatnak, kisebb csoportokban beszélgethetnek. Ez adta az ötletet, hogy raklappadokat is készítsünk.

 Pad, Nemzeti Múzeum, Kép: http://eletszepitok.hu
Pad, Nemzeti Múzeum, Kép: http://eletszepitok.hu/
Napágy, Dunatanösvény, Kép: http://valyo.hu/
Padok, Dunatanösvény, Kép: http://valyo.hu/
Padok, Dunatanösvény, Kép: http://valyo.hu/



Mit fogunk csinálni? Az előtetőről...

A veremház melletti bokornál az erdei iskola szabadtéri foglalkozásai számára egy favázas, több műanyag fóliával fedett előtető volt, igencsak rossz állapotban. A bontás során a fóliák közül egy darázsfészek is előkerült.





Ehelyett egy szintén faszerkezetű védőfalat terveztük. A bokor adja az északi védelmet, az új szerkezet pedig a délit. A szerkezet önálló elemekből áll, így a táborban a csapatok egy-egy elem elkészítését el tudják végezni. A helyszínen felállítva a padok ülő- és háttámla-elemeit a helyszínen rögzítjük, hasonlóan a nap- és szélvédelmet nyújtó textil elemekhez.




2014. augusztus 17., vasárnap

Mit fogunk csinálni? A nádfedésről...

A nádat nagyobb tavaink környékén, a falvakban és lápokon használták tetőfedésre. Természetes anyag, szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Előnye, hogy könnyű és jó a hőszigetelése.

A veremházon egy rétegnyi nád felett 30-50 cm földet találtunk. A korai építésre jellemző ez a módszer, azért alkalmazták, mert a föld javította a hőszigetelést. A tartósságot is növeli - ezt is megtapasztalhattuk, hiszen a tető a gerincnél és az oromfalak mentén volt hézagos. Amikor megbontottuk a "tartós" részt, azt tapasztaltuk, hogy a föld alatt sok helyen rothadt volt a nád, így a teljes fedést le kellett szedni, nem tudtuk részlegesen javítani a tetőt.








Egy helyi nádazó mesterrel beszélve a feladatunk nem lesz egyszerű. A nádfedéshez nádszálakból 20–30 cm átmérőjű kévéket veszünk. Ezeket kell majd soronként felraknunk a tetővázra, az alsó szélét egy vezető deszkára támasztva, majd horganyzott huzallal a lécezéshez kötnünk (eredetileg madzaggal volt a lekötés - szintén a tartósság miatt dróttal folytatjuk). A nádkévéket fakalapáccsal, sulyokkal "verjük vissza". A következő sort fél méterrel eltolva hasonlóan rögzítjük és tömörítjük. A tető gerincénél, a Velencei-tó környékére jellemzően fonással és nádkorccal zárjuk. Az oromfalhoz szintén a helyben használatos torombát készítjük majd el.

2014. augusztus 6., szerda

Mit fogunk csinálni? A vályogozásról...

A Kárpát-medence sík vidékein, ahol nem volt sok erdő, a föld anyagú falak váltak meghatározóvá a népi építészetben. Ezek között az agyagos föld és szalma keverékéből készített vályogfal terjedt el. A fal állékonysága érdekében sok helyen favázra vetették a sarat.

A XX. századtól a modern építőanyagok átvették a vályog szerepét. Ezekkel könnyebb és gyorsabb építeni, a karbantartási igényei is ritkábbak. Nagyobb házak építéséhez sem igen lehet a vályogot használni.

Ma, a környezettudatos építés igényével újra előkerült a vályogház. A fal jó hő- és hangszigetelő képességgel rendelkezik. A természetes építőanyagoknak köszönhetően sokkal egészségesebb, és szellőzik, állandó páratartalmat biztosítva a belső térnek. Napjainkban már beton alapra és szigetelésre építik, így a tartóssága is megnőtt. Előállítása olcsó, helyben található természetes építőanyagokat tartalmaz (agyag, szalma, víz), a szállításmentesség környezetkímélő.

A veremház hagyományos, favázas paticsfallal épült, ezt hozzuk rendbe. A patics- vagy sövényfal olyan fal, melyben a fő tartószerkezet az oszlopok közé font vessző, vagy nád volt. Ezt tapasztották meg sárral vagy agyaggal. A földbe szúrt oszlopokon gerendák tartják a tetőszerkezetet. Az oszlopok közé vékonyabb karókat állítottak egymás mellé sorban, ezek közé pedig nádat fontak, majd agyagos, vályogos sárral betapasztották. A fedő rétegbe rovásírásos motívumokat rajzoltak.






Az ágasfás tartószerkezet akácfa oszlopai és gerendái jó állapotban vannak, csak a csatlakozásokat kell javítanunk. A vékonyabb karók elcsúsztak a helyükről, azokat vissza kell állítanunk és rögzítenünk.

A felújítás során az eredetileg nádból készült fonatot vesszőkből készítjük, hogy tartósabb legyen.

A vályoghoz a helyben kiásott földet és a szomszédos mezőn aratott gabona szalmatöredékét használjuk, és hogy a tapadása jobb legyen, agyagot keverünk hozzá. Jól összedolgozzuk vízzel, és a sarat először a vesszőfonatra, majd az egyre vastagabb falra felhordjuk, elegyengetjük. A felhelyezés több rétegben történik, minden réteg közt száradni hagyjuk.


2014. augusztus 4., hétfő

Egy kis szabadtéri művészet - Field Art projekt

A "Public Art", "Land Art", "Field Art" kifejezések a szabadtéri, közösségi téri, tájban megjelenő művészetet jelentik. Hazánkban a városokban egyre több ilyen alkotás születik, de a vidéki környezetben még nem sokat láthattunk.

Célunk, hogy bemutassuk, hogy nemcsak a múzeumok falain belül van helye a művészetnek, a kreativitásnak. Sokszor egyszerű eszközökkel tudunk másoknak üzenni.

Finnországban nagy hagyománya van a tájban megjelenő szabadtéri kiállításoknak. Néhány éve, amikor észak felé utaztunk, a Highway 5 (E63) út mellett váratlanul felbukkant előttünk Reijo Kela "Hallgatag emberek" (Silent People) alkotása.


A finn alkotóművész örömmel hozzájárult, hogy a gyerekekkel a Velencei-tó déli végében létrehozzuk alkotását.